A Lyme-kór (Lyme-borreliózis) diagnosztikája kutyán

Történet:

A Lyme-borreliózist, (későbbiekben Lb) 1975-ben mint jól körülhatárolt kórképet az USA-beli Lyme városkájában írták le először, mint kullancs (Ixodes ricinus) által terjesztett betegséget emberen.

A kórképet okozó baktériumot, 1982-ben W. Burgdorferi izolálta először és az ő tiszteletére nevezték el Borrelia burgdorferiinek. Alapvetően fiatal betegségről van szó, de a világ szinte minden országában - humán és állatorvosi intézetekben -, több mint 25 éve, igen aktív kutatás folyik mind a klinikai tünetek pontos behatárolása, mind a kórokozó laboratóriumi úton történő kimutatása (érintett szövetek PCR vizsgálata, a baktérium tenyésztése, vérserológiai vizsgálatok), mind pedig a betegség kórlefolyása és a hatásos gyógykezelési séma meghatározása érdekében.

Az Lb alapvetően több évtizede ismert kórkép, melyet zoonózisként tartunk számon, vagyis

vektorok kullancsok által terjesztett, állatról emberre terjedő baktériumos betegségként. Elsősorban a trópusi éghajlaton régóta ismert borrelia-fajok közül a B. reccurentis okozza embereken, a visszatérő láz nevű súlyos betegséget, de az évtizedek alatt számtalan borrelia fajt izoláltak állatokból is. Olyanokat is, amelyek embereket nem betegítenek meg (pl.: B. thelierii, ló és szarvasmarha borreliózisát idézi elő a trópusokon, melynek vektorai szintén a kullancsok.)

A B. burgdorferii izolálást követően még számos alfajt különítettek el a kutatások során, melyek egyaránt képesek Lyme-kórt előidézni emberen és kutyán (B. afzelii, B. granii) egyaránt.

A borreliák, a Spirocheták családjába tartozó, jellegzetes, vékony, dugóhúzó alakú baktériumok, ide tartoznak még az emberi lueszt (szifiliszt) okozó Treponéma pallidum, valamint a Leptospira nevű, számtalan alfajt felvonultató baktérium csoport is. Ez utóbbit a tulajdonosok jól ismerik, hiszen a kutyák évente kapnak ismétlő oltást leptospirózis ellen, a kombinált vakcinák beadásakor.

Mindhárom baktérium csoportra jellemző, hogy az emberi illetve az állati szervezet idült betegségét okozza. Kivételt képez a Teponema pallidum, mely csak emberi megbetegedést okoz, de olyan mértékben adaptálódott az élő szervezethet, hogy csak nyúlherében szaporítható, közönséges táptalajon nem.

Sok közös vonás van a borreliák, a leptospirák, és a treponémák által előidézett betegségek kórlefolyásában. Mindhárom kórokozó a szervezetbe jutva, a heveny tünetek lezajlást követően akár évekre is megbújhat a különböző szervekben, akár kutyáról, akár emberről van szó.

Ezek a baktériumok különböző stratégiákat dolgoztak ki, hogy az immunrendszer támadási elől megvédjék magukat, ennek érdekében a különböző szervek sejtjeiben bújnak el, szinte „bunkerként” használva azokat. Pl. a leptospirák bizonyos fajtája, a súlyos, heveny gyulladásos tünetek lezajlását követően, a vese kanyarulatos csatornácskáiban bújik el, és ott évekig eléldegél, anélkül hogy az immunrendszer támadásainak ki lenne téve, miközben meg is betegíti a szervet. Idült veseelfajulást okozva emberen és állaton egyaránt.

Mindhárom baktériumra jellemző, hogy különleges affinitást mutatnak a központi idegrendszer felé: a L. icterrohaemorraghiae (Weil betegség), ami már a fertőzés heveny szakában magas lázzal, influenzára hasonlító tünetekkel és többek között az agyburkok gyulladásával is jár.

A luesz kórokozója (vérbaj) a heveny, tipikus bőrtünetek lezajlást követően idézi elő a luesz III. stádiumát évtizedek múlva neuroluesz, tabes dorsalis) mely szintén meningitissel, illetve súlyos pszichiátriai kórképekkel járhat (pl.: Cupido-kór). A humán és állatorvosi szakirodalom alapján ún. neuroborreliózist kizárólag a B. granii okoz emberen, és talán kutyákon is. Az idegrendszeri Lyme, agyburokgyulladással az idegsejtek elfajulásával és gyakran a n. faciális (VII. arcideg) egy oldali bénulásával jár emberen, és némely esetben epilepszia kiváltó oka is lehet. Kutyán még nem egyértelműen bizonyított ez a központi idegrendszeri betegség. Humán szakirodalom szerint viszont azok az emberek, akik éveken át idült Lyme-hordozók (esetleg anélkül, hogy tudomásuk lenne fertőzöttségükről) szinte kivétel nélkül, 20-30 évvel a kullancs csípését követően a pszichiátriákra kerülnek, tartós kezelés céljából, a súlyos depressziós, és szorongásos kórképek miatt vagy alulkezelés, vagy a kezeletlen Lb miatt...

A fent leírtakkal csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a Lb-al kapcsolatban mind a tünettan, mind az egyes borrelia alfajok kutyákon megfigyelhető, különböző betegségeket előidéző képességével, illetve azok tüneteivel a vér serológiai vizsgálatával és a megfelelő antibiotikum optimális alkalmazási idejével kapcsolatban sok a megválaszolatlan kérdés és kétely.

Kórfejlődés:

A különböző publikációk szerint az embert vagy kutyát megtámadó kullancs, a bőrre vagy a szőrzetre kerülve néhány óráig ténfereg a bőrfelületen, annak érdekében, hogy a legpárásabb, legmelegebb vérerekkel legjobban ellátott helyen fúrja be magát a bőrbe, illetve azon keresztül az érpályába. Ezért találunk kedvenceinken a nyak és mellkas körül a fejen, a szemöldökök tájékán, illetve a párás hajlatokban leggyakrabban kullancsot. A bőrre jutást követően 4-8 (24) órán belül beköpi a baktériumokat az érpályába, és így már meg is történt a kórokozó bevitele a szervezetbe. Később a kullancs vagy jóllakottan leesik, vagy eltávolításra kerül., de ha fertőzött volt a kullancs, akkor a gazdaszervezet is fertőzötté vált.

Tünettan:

A Lyme baktériumok a szövetekbe jutva, embereken a jól ismert erythema migranst (vándorló bőrpír) okozza, mely a kullancs csípés napján is jelentkezhet, ritkán napokhetek múlva. Rendkívül jellegzetes bőrtünet a humán szakemberek számára. A kórokozó, a megfelelő technikákkal, az érintett bőrfelületből az első néhány napban kimutatható (PCR), később már nem, mert elbújik a különböző szervekben és csak az immunrendszer aktív működéseként, serológiai vizsgálattal lehet nyomon követni a jelenlétét. Jómagam közel 20 éve dolgozom a kisállatpraxisban. Megszámlálhatatlan mennyiségű kullancsot távolítottam el kutyákról, de a vándorló bőrpír jellegzetes, kokárdaszerű képződményét még sohasem sikerült látnom, acut Lyme-fertőzöttség későbbi diagnosztizálása esetén sem. Ez a jellegzetes bőrtünet a humán kollégák gyógyító munkáját nagyon megkönnyíti, (hiszen heveny Lyme-fertőzöttséget jelez), elképzelhető, hogy kialakul kutyán is, de azok szőrzete elfedi. A Lyme baktériumok a szervezetben nem csak vér útján terjednek, hanem aktív, furakodó mozgásukkal sejtről sejtre, illetve a szövetek között is képesek haladni. Ez alatt az általuk elpusztított sejtek sejtmembrán darabjaiba burkolóznak, mintegy köpenyt, magukra húzzák, következésképpen az immunrendszer új antigéneket (baktériumokat) letapogató fehérvérsejtjei számára „saját anyagként” és nem idegen betolakodóként kerülnek felismerésre. Ebből következik, hogy a Lyme baktériumok rossz antigének, vagyis a velük szemben termelődő ellenanyagok lassan és kis mennyiségben képződnek, ezért az immunrendszer csak lassan tudja eliminálni a kórokozókat, vagy egyáltalán nem is tudja és az antibiotikumos kezelés ellenére évtizedekig perzisztál a szervezetben. A fertőzött kullancs csípését követően ún. korai típusú ellenanyagok (IgM) 3-4 ( 8) hét múlva mutathatók ki a beteg véréből, a késői típusú ellenanyagok (IgG) pedig 2-3 hónap múlva, mely hónapokig vagy évekig is perzisztálhat a véráramban. Az immunrendszer működést a kórokozó érpályába való kerülést követően azért írtam le ilyen részletesen, hogy felhívjam a gazdik figyelmét arra, hogy az ellenanyagszint mérésével, a Lyme - ELISA teszttel, csak durva szűrővizsgálatot kérünk le a labortól, vagyis csak arról kapunk információt, hogy Lyme-baktériumokkal szemben serológiai áthangolódás megtörtént de azzal kapcsolatban nem, hogy kórokozó vagy nem kórokozó Lyme baktériumokat köpött be a kullancs a sebbe. ELISA pozitivitás esetén le kell kérni a Western blot (Wb, immunoblot) vizsgálatot a labortól, a finomabb kórhatározás érdekében. Erről a későbbiekben részletesebben lesz szó. Ha az állatorvos meghatározott időközönként vért vesz, és csak a szűrővizsgálat eredményét veszi figyelembe, gyakran a kapott laboreredmény arra készteti, hogy hónapokon vagy akár éveken át antibiotikumos terápiában részesítse a kutyát, akkor is, ha már a beteg gyógyult, tünetmentes. Mivel az ELISA teszt folyamatosan magas ellenanyagtitert jelez, vagy feladja a kezelést és kijelenti, hogy az adott betegen a Lyme-kór gyógyíthatatlan.

Pedig csak a Wb vizsgálatot kellene kérnie a labortól, mely esetleg visszajelezné, hogy a perzisztáló IgG ellenanyagok már a gyógyulást és nem az aktív fertőzöttséget jelzik. Az eltelt évek alatt rengeteg információ gyűlt össze a szakirodalomban a Lyme-borreliózissal kapcsolatban, a kutyatartó gazdik számára, inkább csak gyakorlati tanácsokat szeretnék adni azzal kapcsolatban, hogy valóban Lyme-kórban szenved-e a kutyájuk, illetve hogyan lehet ezt a betegséget megelőzni.

Az instrukciókat, a humán és veteriner (emberi és állatorvosi) szakirodalom figyelembe vételével, valamint a Lyme-kór és az epilepszia kutatásával kapcsolatban eltöltött 15 éves tapasztalataim alapján állítottam össze.

1. Lyme-kór elleni oltás. Magyarországon jó minőségű vakcinák vannak forgalomban (Merilyme, Biocan- B) kutyák megelőző oltására. Emberek esetében, világszerte lázas kutatás folyik, de még nem sikerült hatásos humán oltóanyagot előállítani. Kutyák estében az első oltás a 4. hónapos kor után történjen. Addig túl kell lenni a fertőző betegségek elleni alapimmunizáláson, majd 3-4 hét múlva javasolt az ismétlő oltás, melyet évente, életük végéig javasolt beadatni. Csak gyakorlati tapasztalatként javaslom: ha a kutya idősebb, vagy talált, esetleg menyhelyről származik, és most fogja kapni az első oltást, érdemes előtte elvégeztetni a laborral a tájékozódó vérvizsgálatot, az ELISA–teszttel. (IgG + IgM ellenanyagokat összesítve vizsgálja). Ha pozitív az ELISA, a Wb vizsgálat negativitása esetén szabad csak oltani, hiszen pozitivitás esetén már megbújt a Lyme-baktérium a kutya szervezetében, vagyis gyógykezelni kell és nem oltani.

Ha pozitivitást kapunk, az nem egyenlő a Lyme-kórral, hiszen a kullancs egyéb, nem kórokozó és álpozitivitást adó, Lyme baktériumokat is beköp az érpályába. Laboronként eltérő az ELISA eredménye, ha 1200–as titerértéket kapunk, ez negativitást jelez, az 1400 határértéket, az e fölötti számadatok pozitivitást jeleznek. Egyes laborok 1,0 alatti értéket adnak meg, ez negativitást jelöl, az 1,0 fölötti érték pedig pozitivitást. Akármilyen számadatot kapunk, amely pozitivitást jelez, minden esetben, akár klinikai tünetek hiányában is, ragaszkodjunk a Wb vizsgálathoz. A Wb vizsgálat lényege, hogy a kutya vérsavójában esetlegesen ott lévő Lyme baktériumok ellen képződő ellenanyagokat szembe futtatják a baktériumok antigénjeivel egy kis speciális papírcsíkon. Így egy pontszámot fogunk kapni végeredményként, mely 5 pont alatt negatív, 5 pont fölött pozitív. Egyben felvilágosítást ad a vizsgálat arról is, hogy mely kórokozó Lyme baktériumokkal fertőződött a kutya. Saját tapasztalat: 3 hónapon keresztül, négyhetente végeztettem el egy kutyán ELISA + Western blot vizsgálatot, mindhárom alkalommal 13200–as titer mellett a Western blot összpontszáma 1 pont volt, vagyis a kutya nem spcifikus Lyme-baktériumokkal fertőződött és így oltható volt Lb ellen.( Ha az ELISA-val kapott eredmény pozitív, de ha a Wb negatív, a kutya oltható Lb ellen ) Pozitív Wb esetén viszont kezelni kell Lyme-kór ellen, hiszen az immunrendszer már áthangolódott a borrelliák ellen, vagyis már találkozott velük egy valamikori kullancscsípés során. Gyakorlati tapasztalatom, hogy sokszor pozitív a Wb, akkor is, ha a tulajdonos azt mondja, hogy sosem talált a kutyában kullancsot. Ennek két oka lehet: vagy nem vette észre a tulajdonos, hogy kullancsos volta kutyája, vagy egyéb vektorok, például szúnyog is szóba jöhet az Lb átvitelében. Talán néhány év múlva ezt a kérdést is megválaszolják a kutatók.

A Wb- vizsgálat további előnye, hogy ha vakcinázott a kutya Lb ellen, és mégis felmerül a gyanú, hogy a kutya az oltást megelőzően már fertőződhetett borreliákkal, el tudja különíteni a vakcinában lévő baktériumokkal kapcsolatban kialakuló ellenanyagokat a kullancs által bevitt borreliákkal szemben termelődő ellenanyagoktól.

2. Ha kullancsot távolítunk el a kutyáról, két szituáció adódik; vagy tünetmentes a kutya, vagy nem. Ha tünetmentes, elvileg nem kell vért venni Lb serológiai vizsgálatra, hiszen friss fertőződés esetén az IgM ellenanyagok csak 4-6 hét múlva fognak megjelenni a véráramban. Tehát csak akkor indokolt a vérvétel Lb kizárására vagy megerősítésére, ha a kutya lázas, kedvetlen, étvágytalan és esetleg mozgásszervi panaszokat mutat. Bonyolódik a helyzet, ha a kutya tünetmentes, de a tulajdonos jelzi, hogy évek óta többször volt kullancsos a kutya, de még sohasem történt vérvizsgálat. Jómagam ilyenkor azonnal vért veszek, hiszen lehet, hogy a kutya hónapok vagy évek óta idült Lb-hordozó, és a friss kullancscsípés vagy beviszi a kórokozót, vagy nem. Érdemes ilyenkor ELISA-val kezdeni, ha negatív, akkor a kutya nem idült hordozó, de a friss fertőzés kontrollálása érdekében 4-6 hét múlva ismételt ELISA javasolt. Ha ez pozitív, akkor ugyanabból a vérből azonnal Wb vizsgálatot kell kérni, melynek eredménye lehet pozitív vagy negatív. Ha negatív, oltunk Lyme-kór ellen, ha pozitív, akkor kezelünk. Ha a kullancscsípés napján vagy 24 órán belül láz, elesettség, hányás, hasmenés, esetleg vérvizelés jelentkezik, sürgősséggel kell lekérni a vérvizsgálatot a laboratóriumtól babesiózis-ra is. A vérvizsgálat eredményéig is azonnali Imizol kezelés javasolt, melyet babesia pozitivitás esetén a kullancscsípés harmadik és tizennegyedik napján meg kell ismételnünk az idült babesia-hordozás megelőzése érdekében. Laborháttérrel igazolt babesiózis esetén érdemes 3-4 hét múlva ellenőrizni a vérképet és a belgyógyászati státuszt, elsősorban a vesefunkciót, mert a babesiózis sajnos gyakran szövődménnyel, idült vesekárosodással "gyógyul". Sajnos sok esetben a kutya a kezelés ellenére is idült babesia-hordozóvá válik (kullancscsípés nélküli tavaszi és őszi vérvizelés). Lázas állapotokban, ha a babesia negatívnak bizonyul, felmerülhet a gyanú, Anaplasma phagocytórum társfertőzésre az Lb mellett. Önmagában az anaplasmózis is okozhatja a fent leírt súlyos klinikai tüneteket. Ezek a baktériumok bizonyos fehérvérsejtekben szaporodnak, és emellett elnyomják az immunrendszer működését, emiatt banális bakteriális fertőzöttségek fellángolhatnak. Az ilyen bizonytalan esetekben legjobb, ha azonnali doxiciklin kezelést írunk elő, ugyanis ez az antibiotikum törzskönyvezve van Lb-re, és hatékony az anaplasmózis ellen is.

3. Sok borrellia kórokozó képessége emberi és állatorvosi szakirodalom alapján egyaránt vitatott. A különböző borrelliák a különböző szervekben szeretnek megtelepedni és kórokozó képességüket ott kifejteni, mely különböző klinikai tünet formájában kerülhet felszínre. A B. burgdorferii elsősorban az inakat, izületeket, izmokat szereti megbetegíteni, a B. affzelii a bőr felé mutat trophizmust, a B. granii az idegrendszert szereti megbetegíteni. Jómagam közel 20 éve foglalkozom kutyák és macskák epilepsziáival, ebből következik, hogy a figyelmem elsősorban a B. granii felé irányult a vizsgálatok során. Embereken jól körülhatárolt megbetegedést, az ún. neuroborrelliózist okozza, mely elsősorban az agyburkok gyulladásával (meningitis), az agykérgi idegsejtek károsításával, valamint a nervus facialis (arcideg) tartós vagy átmeneti bénulásával járhat.( faciális bénulás tünetei: az egyik oldalon az ajak, a szemhéj, a fül lóg, valamint ugyanazon oldalon a nyelv is kilóg a szájüregből. A neuroborrelliózis tünettana, diagnosztikája a humán neurológiában már jól ismert, és hatékonyan kezelik évek óta. Kutyákon kissé nehezebb a helyzet. A neuroborrelliózis igazolása az előzetes klinikai és vérvizsgálatokat követően csak úgy történhet, hogyha az agyfolyadékot (liquor) laboratóriumba küldjük. Ehhez liquort kell nyernünk, melybe a fájdalmas és nem veszélytelen beavatkozás miatt sokszor a tulajdonos nem egyezik bele. Ha mégis megtörténik, a liquor és a vérsavó Wb vizsgálati eredményének pontosan meg kell egyezni, vagyis az agyfolyadékban ugyanazon baktériumok elleni ellenanyagoknak kell jelen lenniük, mint a vérsavóban. Előfordulhat, hogy a liquor Wb pozitív, a vérsavó Wb negatív, de ez az eredmény természetesen neuroborrelliózis mellett szól. Az idegrendszeri Lyme rendkívül költséges betegség, hiszen a kutya által mutatott minden tünetet kezelni kell, legyen az fájdalom, láz, arcidegbénulás, vagy egyéb neurológiai tünet, ezen kívül a kivizsgálás és gyógykezelés költségei is igen magasak. Mivel humán viszonylatban a vizsgálatokat és a gyógyszerek nagy részét az OEP finanszírozza, a humán neurológusoknak sokkal több adatuk és tapasztalatuk van ezzel a kórformával kapcsolatban, hiszen nekünk, állatorvosoknak mindenféle szempontból a tulajdonos pénztárcájához kell igazodnunk. A klinikai munkám során számtalan ELISA és Wb vizsgálatot végeztetek a különböző laboratóriumokkal. Ennek több oka van, egyrészt azért, mert kutyák epilepsziáival foglalkozom, és a belgyógyászati rutinvizsgálatokhoz hozzátartozik a Lyme-serológia is, másrészt az Állat és Ember Egyesület állatorvosa vagyok, és az Egyesület elnöke, Takács Katalin (és ezzel magam is egyetértek) ragaszkodik minden mentett kutya részletes laborvizsgálatához. Sok mentett kutya a kivizsgálásokat követően ivartalanítva a végleges gazdához kerülve nálam marad, és így hónapokon át nyomon tudom követni az adott betegnél az Lb kórlefolyását és gyógyulását.

4. Az utolsó, általam levett, 300 vérminta elemzését figyelembe véve mondanám el a tapasztalataimat: A 3× 100 vérminta 3 kutyapopulációból származik, egy csoportot képeztek az ambuláns rendelésen megjelenő kutyák. A másik csoportot az ország különböző megyéiből és Budapestről bejelentkező epilepsziás kutyák, harmadik csoportot az Egyesület mentett kutyái képezték. Minden csoportban azonos szisztéma szerint vizsgáltattam a véreket, és végeztem el a belgyógyászati és neurológiai vizsgálatokat. A 300 vérmintát elemezve igen magas, 80-90 %-os serológiai pozitivitást találtam Lb- ra. Az ELISA teszttel pozitívnak bizonyuló, vizsgálati anyagok kb. 70-80 %-a Wb pozitivitást mutatott. 70 %-ban B.burgdorferii, B. affzelii kevert fertőzésként. B. granii pozitivitást a két másik borrelia mellett csak 30-40 %-ban tapasztaltam. Önmagában tisztán, B. granii szeropozitivitást nem találtam. Az állatorvosi szakirodalomban sokan kétségbe vonják a B. affzelii és B. granii kórokozó képességét kutyán, a B. burgdorfeii patogenitását viszont bizonyítottnak látják.

Azokon, az egyes csoportba tartozó, epilepsziás és egyben agyvelő - agyburok gyulladás tüneteit is mutató kutyákon, melyek esetében a Wb-vizsgálat eredménye B. granii fertőzöttséget is jelzett, sem az agyfolyadék, sem az agyvelő kórszövettani vizsgálatával nem tudtuk igazolni a neuroborreliózist, minden esetben vírusos agyvelő gyulladásról volt szó.

5. Kicsit időzzünk el a laboratóriumi eredmények és a klinikum útvesztőiben. Lb gyanúja esetén kötelezően le kell kérni az általános rutint, mely tartalmazza a vérképet, és a laboronként változó, biokémiai paramétereket, valamint az ELISA ésvagy a Wb tesztet is. A kapott eredmények a fent említett 3 kutyacsoport esetén hihetetlen variációt mutattak, hiszen különböző korú, fajtájú, és esetleg meglévő társbetegségekkel küzdő kutyák kerültek kivizsgálásra. Szeretném kihangsúlyozni, hogy bármelyik csoport vérét elemezve egyértelműen kitűnt, hogy friss Lb- fertőződés esetén magas a fehérvérsejt-szám, a vörös vértestek számának csökkenése mellett, ezen kívül magas volt a vérben a globulin- és az amyláz szint is, de kizárólag mindig alacsony lipáz érték mellett. Az amyláz és a lipáz hasnyálmirigy enzim, de ismernünk kell a fertőző betegségek kapcsán a makroamyláz fogalmát is. Ez a paraméter az jelenti, hogy ha egy kórokozó megtámadja a szervezetet, nagy molekulájú fehérjék jelennek meg a vérpályában, amelyek az amylázhoz kötődnek, így az nem tud kiürülni a vesén át és magas amyláz értéket jelez a vérben. A hasnyálmirigy gyulladás rendkívül erős hasi fájdalmakkal, lázzal, levertséggel járó betegség. Ha csak az amyláz magas és a lipáz alacsony, és nincs klinikai tünet, akkor a szervezetben zajló, immunológiai történések tanúi vagyunk, és nem hasnyálmirigy gyulladásé. Lb kapcsán szinte minden esetben magas amyláz, normál lipáz, valamint emelkedett májenzim értékekeket kaptam, Lyme pozitivitás együttállása esetén. Az amyláz szint, negatív lipázérték mellett az Lb gyógyulása során hetek alatt normalizálódott, a májenzim értékek azonban tartósan magas szinten maradtak szinte minden esetben. Ebből következően minden Lb pozitív kutyánál kezdettől fogva májvédő terápiát írtam elő. Mindhárom csoportban négyhetente ellenőriztem a laborparamétereket. (vérkép, májfunkció, ELISA, Wb). Az Lb-ből való gyógyulások ideje 2-12 hónap alatt zajlott, két esetben súlyos májelhalással járó szövődménnyel gyógyulva, egyébként szövődménymentesen. Az átlag gyógyulási idő 2-4 hónap. A 12 hónapig elhúzódó gyógyulási idő csak néhány esetben fordult elő, mert a kutya nem részesült kullancs elleni védelemben és többször újrafertőződött a baktériumokkal.

6. Humán és állatorvosi szakirodalomban is jól ismert Lyme baktérium okozta betegségek a Lyme-carditis (szívizomgyulladás, ritmuszavar), Lyme-arthritis (ízületgyulladás) és még számtalan betegség, mely az Lb fogalomkörébe tartozik, humán viszonylatban. Felhívnám a kutyatulajdonosok figyelmét arra, hogyha valamelyik végtagra sántít a kutya, és duzzadt az ízület (vagy nem) egy ELISA pozitivitás gyakran csak melléklelet. A Lyme-arthritist csak az ízületi váladék (synovia) laborvizsgálatával vagy az ízületet alkotó szövetek PCR- vizsgálatával lehet bizonyítani. Hasonló elvek alapján diagnosztizálható az egyéb tünetek formájában előforduló Lb kutyán. Sok esetben az általam epilepszia-gondozásba vett kutyák tulajdonosai fellélegeznek, és megnyugszanak a Lyme pozitivitiás esetén, mert azt hiszik, hogy a kutya epilepsziáját az Lb okozza, vagyis antibiotikummal gyógyítható epilepsziában szenved. Azonnal közlöm a rossz hírt, hogy nagyon részletes kivizsgálás sorozat (vér + agyfolyadék együttes Wb vizsgálata, EEG, MR, esetleg PCR technika) tudja csak bebizonyítani ezt a feltételezést. Jómagam a Lyme-kór és az epilepszia kapcsolatának 15 éve tartó kutatása során, még egyetlen esetben sem tudtam igazolni ezt a tényt, vagyis, hogy a kutya epilepsziáját neuroborreliózis okozza. Ez nem azt jelenti, hogy kutyákon ez a betegég nem létezik, hiszen vagy a súlyos klinikai tünetek miatt eutanáziára kerülnek, vagy a tulajdonos anyagi lehetőségei nem engedik a fent említett kivizsgálások sorozatát. Azt viszont sok esetben tapasztalom, hogy az évek óta, általam epilepszia-gondozásban tartott kutyák, a kullancs csípését követő, Lb- sero pozitivitás esetén a rohamok száma átmenetileg megnő, akkor is, ha B. granii-t nem jelez a Wb vizsgálat. Majd a Lyme-kór kezelésének megindítását követően az epilepszia is megnyugszik. Lb kezelésére a következő, törzskönyvezett gyógyszerek állnak a rendelkezésünkre: doxicliklin, cefuroxim, ceftriaxon, azithromycin, penicillin, amoxicilin. Személy szerint a cefuroxim és ennek sikertelensége esetén az azithromicin kezelést részesítem előnyben.

Oldalakat lehetne még írni az Lb-ről kutyán. Jelen cikkemmel csak a laikus állattartó figyelmét szerettem volna felhívni arra, hogy a Lyme pozitivitás sok esetben csak melléklelet, vagyis nem mindig diagnózis a különböző klinikai tüneteket mutató kedvenceiken.

Dr. Kiss Gabirella