SZÍVFÉRGESSÉG
A szívférgesség nevű betegség korábban csak a délebbre fekvő országokban volt honos, néhány éve azonban hozzánk is elért. A gyógyítása nem egyszerű, és nem is olcsó.
Az elsősorban kutyafélékre veszélyes – de kisebb számban macskákban és más húsevő emlősökben is kimutatott – kór Magyarországon korábban csak szórványosan fordult elő, a közelmúltig jellemzően külföldről vett vagy külföldön megfordult kutyákat támadott meg. Mára azonban a helyzet jelentősen megváltozott, az itthon szerzett fertőzések egyre gyakoribbak.
Ennek egyik valószínű oka az éghajlat változása, ugyanis a parazita (Dirofilaria immitis) lárváját terjesztő szúnyogfajok ma már nem csak a délebbi, melegebb éghajlatú országokban találnak számukra kedvező életfeltételeket, hanem például Magyarországon is.
A betegséget elindító lárvák, miután a szúnyogcsípéssel a kutyába jutnak, több átalakuláson is keresztülmennek, miközben az állat több testrészében megfordulhatnak. Első lépésként a bőr alatti kötőszövetben vedlenek, majd a mellkasi, illetve hasi szövetek és az izomrostok között vándorolnak, körülbelül két hónap múlva pedig a vérárammal a tüdőbe kerülnek. A paraziták ekkor 2-3 centiméteresek, de a fertőzés után mintegy fél év múlva elérik végleges hosszúságukat, ami hímeknél 15, nőstényeknél 30 centiméter, az átmérőjük pedig 1-2 milliméter, és öt-hét évig is elélnek a gazdaszervezetben.
A kifejlett hím és a nőstény férgek a kutyán belül, a tüdőartériákban párosodnak, majd ezt követően néhány hónap múlva jelennek meg a lárvák, az úgynevezett mikrofiláriák, amelyeket aztán a szúnyogok felvehetnek a véráramból, vérszívásuk közben. Ezek a kezdetleges állapotú lárvák csak a szúnyogban tudnak továbbalakulni, hogy aztán a fertőzés továbbvitelére alkalmas fejlődési fázisukban a vérszívó rovar újabb gazdaállatba közvetítse őket, és újra kezdődjön a körforgás.
Tünetek
Az élősködők elsősorban a tüdőben élnek a betegség neve ellenére, és a szívben csak akkor jelennek meg, ha már olyan sokan vannak, hogy nem férnek el a tüdő vérereiben. Ezt a rendkívül súlyos állapotot – amely nem feltétlenül következik be megfelelő gyógykezelés esetén – több, enyhébb, majd egyre súlyosabb fázis előzi meg.
Enyhe esetben a kutyának még nincsenek tünetei, esetleg csak enyhe köhögés. A következő fokozatban az állat már fáradékony lehet, alkalmanként köhöghet, valamint rendellenes hangok hallhatók a levegővételekor. Súlyos esetben a tüdő jelentős része érintetté válik, valamint a szívben is következményes kóros elváltozások figyelhetők meg a tüdő artériákban uralkodó, fokozott vérnyomás miatt. A beteg állat gyakran köhög, nehezített a légzése és nagyon gyorsan kifárad.
Van egy negyedik fázis is, az úgynevezett vena cava szindróma, ami főleg kisebb testű ebeknél fordulhat elő, nagyszámú féreg-fertőzöttség esetén. Ekkor a tüdőből kiszorult férgek eltömítik a szív jobb pitvarát és a szívhez térő fő (úgynevezett üres) vénákat (innen a szindróma neve). Ez kórforma a legtöbbször már néhány napon belül az állat halálához vezet, megfelelő beavatkozás nélkül, amelyről a későbbiekben esik majd szó.
A szívférgességet okozó parazita nagyon ritkán terjed át az emberre, a világon mintegy 370 – a szakirodalomban közölt – humán esetről lehet tudni. Ekkor sem a kutyák adják tovább a kórokozót, mivel a fertőzést közvetlenül csak a lárvákkal fertőzött szúnyogoktól lehet elkapni. Amennyiben a lárváknak a fertőzött szúnyog vérszívásakor sikerül bejutniuk az emberbe, a kórokozók akkor sem okoznak komoly problémát, ugyanis az ember immunrendszere még azelőtt végez velük, hogy szaporodni tudnának.
Ha a paraziták eljutnak a tüdőbe, akkor is hamarosan elpusztulnak, azonban a daganatokéhoz hasonló képleteket, eltokolódott gócokat okozhatnak. Ezek minden esetben jóindulatú elváltozások, viszont a daganatoktól való elkülönítésük gondot jelenthet a képalkotó diagnosztikai (például röntgen, -CT-) vizsgálatok során.
A szívférgesség kimutatása nem egyszerű, mert a fertőzött állat két-három évig is tünetmentes maradhat, így a gyanús jelek hiánya félrevezető lehet. Ha pedig a tünetek megjelentek, akkor általában már nagy a baj.
A diagnózisra alkalmas módszer tehát a vér laboratóriumi vizsgálata, ami többféle lehet. A kezdeti állapotú lárvák (mikrofiláriák) vérkenetből is kimutathatók mikroszkóppal, de csak akkor, ha viszonylag nagy számban vannak jelen. Emiatt enyhe fertőzésnél ez a módszer nem megbízható.
Ennél hatékonyabb a Knott-teszt, amely során a mikrofiláriák már kisebb sűrűség esetén is hatékonyabban azonosíthatók. Az eredeti módszer korszerűbb változatát a magyar egyetem parazitológiai és állattani tanszékén fejlesztették ki. Ez a módosított Knott-eljárás sem adhat azonban pozitív eredményt akkor, ha a kutya vérében még nincsenek mikrofiláriák, például amikor csupán még nem ivarérett, vagy nem túl rég párosodott férgek, esetleg csak egyneműek vannak jelen a szervezetben – bár az utóbbi inkább csak elméleti valószínűséggel bír.
A szívférgesség megállapításának elfogadott és leggyakrabban használt módszere a nőstény férgek nemi szervében termelődő antigének kimutatása a vérvizsgálat során. Ezt a próbát az állatorvosok helyszíni vizsgálatként is el tudják végezni a rendelőjükben. A viszonylag ritka, kétes esetekben célszerű megismételni az antigéntesztet egy másik gyártmányú teszttípussal.
A legbiztosabb diagnosztikai módszer az úgynevezett PCR- eljárás, amikor a vérben lévő mikrofiláriákból kivont DNS-t mutatják ki. A PCR- módszer kifejezetten érzékeny és megbízható, amihez – értelemszerűen – mikrofiláriákra „van szükség”. Emiatt nem szabad előzetesen olyan szert (makrociklikus laktont) adni a vérvétel előtt, amely elpusztítja a mikrofiláriákat, hanem csak a Knott-teszthez és PCR-eljáráshoz szükséges vérvételt követően.
Amennyiben az eb fertőzött, akkor a kezdeti stádiumú lárvákat el lehet pusztítani az említett makrociklikus laktonokkal. Ezek mellé egy doxiciklin nevű antibiotikumot is szokás adagolni a gyógykezelés első szakaszában. A doxiciklin azonban nem a férgek, hanem a velük együtt élő (szimbionta) Wolbachia nevű baktérium ellen hat, amely nélkül sem a mikrofiláriák sem pedig kifejlett férgek „nem érzik jól magukat”, más szóval ez a szer hozzájárul a gyógykezelés eredményességéhez.
A kifejlett férgek ellen csak egyetlen, biztosan ható szer létezik, a melarzomin hatóanyagú Immiticide injekció, amit nagyon pontosan kell adagolni, különben komoly mellékhatásai lehetnek.
A mindkét szerrel (makrociklikus laktonnal és melarzominnal) folytatott kezelés három hónapig tart, amelynek során a kutya otthon lehet, kivéve a melarzomin kezelés összesen három napos kórházi időszakát. A gyógykezelés ideje alatt, de különösen a melarzominkezelések után, kiemelten fontos a kutya részére a minél nagyobb, nyugalom (mozgáskorlátozás) biztosítása az állat szokásos tartásához szabott módszerekkel. A kezelés során elpusztuló férgek ugyanis szétesnek és ezek, valamint a következményesen létrejövő vérrögök (thrombusok) eltömhetik a tüdő ereit.
E komplikáció esélye viszonylag kicsi a kezdeti, enyhe esetekben, viszont nagyobb az előrehaladott, súlyos klinikai formákban. Ilyenkor nem elegendő a páciens nyugalomba helyezése, hanem szükség van kiegészítő gyógykezelési eljárásokra, például gyulladáscsökkentő szerekre és véralvadásgátlókra is.
A szívférgesség legsúlyosabb formájában, a már említett vena cava szindróma során, amikor a kifejlett férgek eltömítik a jobb szívpitvart és a szívhez térő vénákat, először sebészileg kell eltávolítani a férgeket. Erre egy nagyobb vénán keresztül bevezetett katéteres fogóval, bódításban és gyógyszeres stabilizációt követően kerül sor.
A férgek mechanikai eltávolítása után 1-3 hónap múlva kerülhet sor a melarzomin alkalmazására a tüdőben levő, többnyire nagyszámú, felnőtt féreg ellen.
A gyógyítás nem olcsó. A költségek 60 százalékát a melarzomin teszi ki, amelynek adagja a kutya súlyától függ. Egy 30 kilós állatnál a teljes kezelés 200-250 ezer forint, ami magában foglalja a teljes vizsgálati és kezelési költséget. A bonyolultabb ortopédiai eljárásokhoz hasonlítva elmondható, hogy ez az összeg kevesebb, mint például egy eb csípőprotézis-műtétjének ára.
A gyógykezelés kilátásai kifejezetten jók az enyhébb tünetekkel járó, időben felismert esetekben. A prognózis kevésbé kedvező, ha már súlyos légzőszervi és egyéb tünetek állnak fenn. Emiatt is kiemelten fontos a szívférgesség időben történő megállapítása és a betegség súlyosság szerint klinikai besorolása.
A betegség hazai terjedésének megakadályozásához a legfontosabbak a rendszeres és kiterjedt szűrővizsgálatok. Ehhez a már említett vérvizsgálatok, a Knott- és az antigén tesztet, továbbá szükség esetén PCR-módszert kell igénybe venni. Fontos, hogy az állattartók ehhez segítséget kérjenek az állatorvosuktól, akik ezt ma már többnyire fel is ajánlják a szokásos védőoltások vagy az egyéb okból sorra kerülő (például tervezett műtétek előtti) vérvizsgálat során.
Az említett diagnosztikai eljárások után kerülhet sor a betegség megbízható, gyógyszeres megelőzésére. Amennyiben a kutya még nem fertőződött, akkor valamelyik, a bőrre cseppentett oldatban vagy szájon át adott tablettában lévő makrociklikus laktonnal lehet megelőzni a betegséget, amelyek elpusztítják a kezdeti stádiumú lárvákat. Ezeket a szereket havonta és legalább a hat-nyolc hónapos szúnyogszezon alatt kell alkalmazni, de a fertőzött területeken indokolt akár az egész éves megelőzés is.
A másik fontos szempont, hogy a makrociklikus laktonok adagolása előtt feltétlenül célszerű állatorvoshoz fordulni annak tanácsát és a diagnosztikai vérvizsgálatot kérni, az esetlegesen már fennálló fertőzöttség kizárására vagy éppen megállapítására. Ez annál is inkább lényeges, mivel olykor sokkszerű (adverz) reakció alakulhat ki a makrociklikus laktonok első alkalmazásakor, a kutya vérében – főleg nagyobb számban – jelenlévő mikrofiláriák pusztulásakor.
Az ilyen esetekben a kutya megfelelő gyógyszeres előkészítésére és állatorvosi megfigyelésére van szükség, az esetleges sokkszerű reakció elkerülésére, illetve – amennyiben mégis bekövetkezne – akkor annak orvoslására.
A szívférgesség megelőzését segíti, ha az állat olyan, a külső élősködők elleni szereket is kap, amelyek távol tartják a potenciálisan fertőzött szúnyogokat. Erre azok a készítmények alkalmasak, amelyeket a gyártóik kifejezetten a vérszívó szúnyogok ellen is ajánlanak – többnyire a bőrre cseppenthető oldat formájában –, és nem csak bolhák és kullancsok elriasztására.
A tovaterjedés megakadályozása mellett az is előfordulhat, hogy előbb-utóbb (egy-három éven belül) meggyógyul az állat, mert idővel a kifejlett férgek is elpusztulhatnak egyes makrociklikus laktonok és a kezelés részeként adott doxiciklin terápia során. Ilyenkor azonban a tüdőelváltozások súlyosbodhatnak addigra mire a felnőtt férgek elpusztulnának. Az említett, hosszan tartó eljárás összköltsége körülbelül a felét teszi ki a három hónapos makrociklikus lakton – melarzomin terápiának, viszont a további hátránya az, hogy jóval hosszabb ideig kell a kutyát nyugalomban tartani.
A cikket írta: Dr. Nyomárkay István, állatorvos
www.bardosallatorvos.hu
Comentarios