Biztos volt a Ti életetekben is valamikor egy Öcsi bácsi…. Valaki, aki már bőven felnőtt volt, lehet, akár hetvenes vén rozoga, és mégsem tudott felnőni, a mozgása már nem elég a csínytevések kivitelezéséhez, ám korábbi tettei a kerület legendáriumában még élénken élnek, és ha az eleven, kék szemébe néztek vagy megvillogtatja a vigyorát, kétségetek nem lehet, hogy a szájról-szájra járó történetek minimum igazak, de az életben tán még meredekebbek is voltak az elmeséltnél.
Aztán Lütyő őrmester (Louis de Funès) is sokaknak megvan még a tudálékos bugyutaságával, csőlátásával.

És akkor gyúrjátok össze a kettőt – és megvan Pöpec.

Pöpecnek sem sikerült felnőnie, hiába 2015 októberi. Érdekes, hogy nem csinál semmi extrát. Mégis, ha az ember ránéz, kibuggyan előle a nevetés, pedig Pöpec egy kifejezetten szép, nagytestű yorkie Olyan, alkatára, mozgására, mint egy izgága, nagytestű kamasz, akit a felnőtt világ nem nagyon érdekel. Úgy maga a világ sem annyira, csak pár lehetőség belőle: legfőképp a séta és az evés.

Volt már gazdánál, és furcsa módon ott a séta a rettegés forrása volt a számára. Pedig nálunk gyönyörűen sétált! Valószínű, annyira jól érezte volna magát, és annyira őrizte volna a játékait is, hogy a lakáskörletet egy percre sem hagyta volna el, és a gazdi megunta a minden séta okán huzakodást. Nálunk nem kell huzakodni ezért. Ha lehet sétára jelentkezni, az első lesz. Azon túl viszont a napból csak a következő lényeges programpont érdekli: az evés. Közben meg eltölti valahogy a időt – leginkább alszik. Nálunk a sétáltatók kedvence. Bármikor, bármennyit, bárkivel örömmel sétál, tudomásul veszi viszont azt is, ha nem ő a szerencsés.
A konyhai dolgok esetében azonban nem ilyen engedékeny. A konyhai tevékenységek olyanok neki, mint a harcilónak a trombitaszó. Magyarázhatod neki: csak mosogatni jöttem! egy pohár vizet innék csak! Ha szerinte idő van, akkor idő van és pont. És járja a kajatáncot, sikkangat, gürrög, fel-alá rohangál igen gyorsan, igen izgatottan. Hogy el is kell a vacsorát készíteni? az egy igen bosszantó, zavaró körülmény, amelyről – lévén, felborítaná a lelkivilágát – bölcsen nem vesz tudományt. Aztán akkora performance-t nyom le – merthogy Lütyő -, hogy végül az evésre nem marad már igazán energiája. s marad a karcsú alakja.

Pöpec nagyon szereti a plüssöket, de igazán nem választ kedvencet, mert ez a sok taknyos tolvaj… mindig azt lopta el, ami pont a feje alatt volt. Akkor inkább nem mondja meg, találják ki. A kedvenc kutyatársa Tulipán volt, aki gazdásodott, így Pöpec kicsit magára maradt.

Reméljük, most érte is eljön az igazi. Ha nem akkor a konkurrencia, mint nálunk, sokkal többet mutat magából, ezt a korábbi tapasztalatokból már tudjuk.
Várjuk azt a gazdit/családot, akinek öröm egy szeleburdi-kelekótya szétszórt, soha fel nem növő kutyatárs. Kutya nem akadály. A makkákat kihagyná.