Állatorvosaink becslése szerint Potyautas (Potyinger, Potyi) 2013. februárjában születhetett. yorkie és (szálkás?)tacskó keverék lehet. Ivartalanított, érvényes kombinált és veszettségoltással rendelkezik.

Nevét onnan kapta, hogy megtalálója (a saját olvasatában: megmentője) a kapott ajánlatnál olcsóbb lehetőség szerzésében kért segítséget, ezt meg is tettük, majd a kórházban szépen rajtunk hagyta a kutyát az ő kis 180 ezres számlájával.

A számla Potyi bajaihoz képest – bár kimondani is sok – tulajdonképpen karcsú volt. Kezdődött egy grapefruitnyi lágyéksérvvel, folytatódott emlődaganattal, brutál elhanyagolt szárazszem betegséggel, majd megkoronázta egy előreesett harmadik szemhéj, és egy végsőkig lerobbant rohadó száj.

Potyi kb. olyan kedves volt, mint a megtalálója és ami az állapota alapján várható volt. Az emberekben nem bízott, s mivel fájdalmai volta,, s a betegség miatt ő maga gyenge, a megelőző csapás elve alapján az embernek fogát mutogatta, a hozzá (szerinte) túl közel merészkedő kutyákkal meg is kóstoltatta. Aztán ahogy visszatért az ereje, javult a közérzete egyre kedvesebb lett.

Nem mondom, hogy kutyatársaság nélkül nem tudna élni. De, nagyon is. A balhét viszont nem keresi velük. Ő az egy kosár, egy kutya elvet vallja, nem szeret össze bújni. Kint a kertben előfordul, hogy beszáll a csapatos játékba, de jobbára sokkal fontosabb szimatolni vagy intézni valói vannak. A kertet nagyon szereti. Már persze nem abban a felállásban, hogy kizárják és integetnek neki a teraszajtón keresztül, hogy szeva, kutya! A kintlét idejét szereti ő megszabni magának és ha ez teljesül, nagyon boldog. Amikor ki szeretne menni igen kétségbe esetten meggyőzően nyekerál, és váltogatja a kétségbeesetten kimeresztett szemet és a megható pillogást. Ugyanígy lejátsza a jelenetet mikor bejönne, mert elfáradt, mert meleg van, mert hideg van vagy bármi más miatt (pl. régen látott) nem érzi már komfortosnak a kint létet.

Ő az a kutya, aki elvárja, hogy megértsd: mit mond. Túl sokat képzel rólunk. Megáll veled szemben és tutulja a problémáját, igézően néz a szemedbe, majd ismét, hisz nem érted. És nem csügged. Mint némely magyarok a kilfeldivel: megállnak előtte, kimeresztett szemmel, szótagolva ordítják a fejébe a magyar szót, és gondolják, ha ezt sokszor megteszik, majd megérti az a hülye. Potyi hamarabb feladja, lemondóan odabújik hozzád, hogy jó, hát nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, de azért szeret. A szeretete nem tolakodó, inkább mondanám visszafogottnak, de mindenképpen megvan. Egyszerűen hagy élni, örül ha Te is hagyod őt, és amikor megkívánjátok egymást összefuttok valahol a lakásban. Mozgásigénye nem nagy. A kényelmes sétákat igényli, de nem fogja letépni rólad a gatyát, hogy hozd a pórázt. Általában elmondható, hogy a kényelem híve és inkább filozófikus alkat, semmint egy világhódító.

A lakást szépen használja, pórázon szépen megy, kulturált, értelmes visszafogott kutya. A gyerektársaság nem lenne öröm számára, így olyan családot keresünk neki, ahol nem túráznia kellene, nem babakocsiban tologatná az unoka (nem baj az másnál. Van kutyánk, aki ettől megőrülne a boldogságtól.), meghagyják a privát szféráját, de azért foglalkoznak is vele, de nem agyonnyomják a folyamatos figyelemmel.