Hiszünk benne, hogy a lehetetlen is lehetséges, ha sok jó ember összefog.
Szeretnénk, ha Bojtinak lenne néhány szép éve. Ha nem a kennelrácsok közül menne el. A gazdája mindene volt, s neki is a gazdi. A gyógyíthatatlan betegség átírta a szándékukat. Nem kísérhetik egymást végig az úton. Legyen meg a gazdi nyugalma is, hogy új élet nyílik Bojtinak, és megkapja, amit ő megadott neki, de már nem tehet.

Segítsetek, kérlek, Bojtinak!

Bojti 2010 márciusában született, ivartalanított, szívféreg-negatív, oltott, chipezett úr. Még 2011-ben került hozzánk, akkor még fiatal kutyaként egy sintértelepről. Hozzánk kerülése és rehabilitációja után gazdira talált, sok, kicsivel több, mint tíz szép évet töltött együtt örökbefogadójával. Az örökbefogadó súlyos beteg lett, még betegségében is igyekezett mindent megadni Bojtinak, annak ellenére, hogy Bojti is beteg lett. Mostanra úgy véljük, inkább pszichoszomatikusak voltak a súlyos tünetek, mintegy át akarta venni a Gazdi betegségét, hogy imádottjának könnyebb legyen. A betegségek nem válogatnak és az imádott Gazdi olyan állapotba került, amikor azt kellett mondania, nem tud Bojtiról megfelelően gondoskodni. Családja vállalta volna Bojtit, ahogy gondoskodnak most a másik kutyáról is, ám Bojti olyan szinten őrizte a beteg gazdit, az életében legfontosabb személyt, hogy még a lakásba sem engedett be senkit: azonnal bevédte a gazdáját, harapott. Így nem tudtak mit tenni, fájó szívvel kérték: gondoskodjunk róla. Visszatért hozzánk egy gerincfájós, kakiját potyogtatós, bánatos és bizalmatlan, gyászoló kutyus ... Hogy milyen meneteken van túl, nem is részletezzük, inkább írjuk, hogy mi van most: Bojti kinyílt. Barátságos, érdeklődő, legnagyobb meglepetésünkre orvossal is együttműködő. Mozgása rendkívül sokat javult – mondjuk aranyárban levő, de szuper injekcióval, a Librelával, lökdössük –, kifejezetten érdeklődő, aktív kutyus, kora és alapvető gerincpanaszai ellenére is. Hogy mi történt? Az, hogy kénytelen volt tudomásul venni, hogy már nincs az imádott Gazdival, belátnia, hogy nem kell neki senkire sem vigyáznia, és megtapasztalta, hogy inkább mi babusgatnánk őt, mi törődnénk vele, és ha hagyja, jobban fogja érezni magát. Bojti érzékeny, okos kutyus, elhitte nekünk, hogy szeretjük és nincs más dolga, mint hagyni ezt nekünk
Bojti nem fiatal, de örömhír, hogy nincsenek „blinkfangjai” (kit nem visel, ki mellé nem mehet): a gyerekekkel barátságos, más állatokkal elfogadóan közömbös.
Ha esemény van vagy ki kell mennie, jelez, egyébként nem csahos, feleslegesen nem ugat.

Idős kutya, tény, ám lehetnek még boldog, tartalmas évei olyan Gazdival, aki úgy dönt: megszépíti az út végét. Azt az életszakaszt, amikor leginkább kell a törődés. Figyel rá, türelmes vele és ahogy mi is, ő is képes megmondani Bojtinak, hogy neki nincs más dolga, mint élvezni a törődést, szeretést. Mert megérdemli.