Állatorvos vagyok, 15 éve dolgozom a kisállatpraxisban és ugyanennyi ideje foglalkozom kutyák idegrendszeri megbetegedéseivel. Elsősorban a szorongásos kórképeivel, pániktüneteivel és epilepsziás tünetegyütteseivel. Állatorvosi gyakorlati munkám során egyre gyakrabban a pánikbetegség rendkívül változatos és sokszínű tünettanával találkozom. Több mint egy évtizedes tapasztalatom és a kis betegek heteken, hónapokon át történő megfigyelésének eredményeként, valamint a tulajdonosok, szinte naponkénti beszámolójának segítségével tudom elkülöníteni, hogy pszichiátriai tünetekről, fájdalom tünetekről, bizonyos típusú epilepsziák, görcsökkel nem járó kórformáiról vagy úgynevezett álrohamokról van-e szó. Gazdagítják a neurológiai tüneteket az ú.n. alkalmi rohamok és az ezt követően vagy önállóan, hirtelen jelentkező, a tulajdonosok számára rémisztő tüneteket produkáló - valódi epilepsziák.
Azt hiszem, ezek után érthető, hogy az állatorvosnak a mindennapi munkája során arra is kell gondolnia, hogy a kutya is ugyanúgy szenved a szorongásoktól, a pánikrohamoktól, a fóbiáktól és még számtalan pszichiátriai betegségtől, mint az ember. Ebben rejlik munkánk szépsége is, hiszen az állat csak a testével beszél, a személyiségzavarokkal, a megváltozott viselkedéssel, az elvesztett szobatisztasággal, a váratlan, agresszív megnyilvánulással, furcsa szokások és szokatlan testhelyzetek felvételével. Csak meg kell értenünk, hogy az állat miről mesél.
Van az évnek egy olyan szakasza, és ez a december 20-a és január 4-e közti időszak, amikor a legnagyobb számban az előbbiekben felsorolt neurológiai tünetek valamelyikét, vagy nagy részét együttesen mutató kutyapáciens kerül a rendelőmbe.
A karácsony és a szilveszter közötti időszakban számtalan telefonhívást kapok nemcsak Budapestről, hanem az ország különböző területéről is. A kutya tulajdonosok segítséget kérnek tőlem, hogyan készüljenek fel gyógyszeresen a petárdázások, a pirotechnikai mulatságok időszakára. Vannak köztük, általam évek óta gondozásba vett valódi epilepsziákban szenvedő kutyák tulajdonosai, akik félnek attól, hogy ebben a kritikus időszakban sűrűsödni fognak az epilepsziás rohamok. Vannak, akik csak tanácsot kérnek, hogy az alapvetően egészséges idegrendszerű kutyáikon hogyan segítsenek a szilveszteri petárdázások idején, hiszen sok esetben nagy testű, házőrző kutyákról van szó, akik nem szívesen tartózkodnak a lakásban, mivel számukra a család és a ház védelme a legfontosabb feladatuk. Az utóbbi esetben a legegyszerűbb a helyzetem. Ilyenkor, nagy adag nyugtatók (melyek tabletták, és szájnyálkahártyára kenhető gél formájában már forgalomban vannak) naponkénti adásával, enyhébb estekben, csak december 31.-én alkalmazva, a ku
tyák a petárdarobbanások által kiváltott, őrjöngésig fokozódó félelemérzetét el lehet tompítani. Sokkal nehezebb a helyzetem, ha valódi epilepsziáról van szó. Ebben az esetben, minden petárdarobbanásra egyre fokozódnak a kutyákon a pánik tünetek (zihálás, nyugtalan, megállíthatatlan járkálás, remegés, nyálzás, étvágytalanság, folyamatos menekülési kényszer, esetleg agresszív megnyilvánulások).
A fentiekben felsorolt klinikai tünetek egyaránt vonatkoznak lakásban élő kutyákra és kertben tartott állatokra is. A kerti kutyáknak egyetlen céljuk van ilyenkor, bejutni a biztonságot jelentő lakásba vagy elmenekülni a félelmetes dörrenések elől. Valamelyik petárdarobbanásra várható az első epilepsziás roham jelentkezése, amelyet vagy csak néhány roham követ vagy számtalanul sok (2 óra alatt 30-50 roham is jelentkezhet).
Ennek következtében a család az ünnepek alatt, de főleg dec. 31.-én szinte csak a kutyával van elfoglalva, hiszen mindenáron megpróbálják számára biztosítani a nyugalmat, ugyanis a sorozatos robbanások, nem csak pánik tüneteket okoznak kutyán, hanem egyben rohamprovokáló tényezőként is szerepelnek. Szóba sem jöhet, hogy a család elutazzon az ünnepekre és más gondjaira bízza vagy panzióba adja a pánik betegségben vagy epilepsziában szenvedő kutyáját.
Sok esetben az első epilepsziás roham is ebben a kritikus időszakban jelentkezik az állat életében. Ha az első roham jelentkezése erre az időszakra tevődik, a mai napig óriási kihívást jelent a számomra szakmailag. Ennek az a magyarázata, hogy a görcsös tünetek hátterében állhat valódi epilepszia, un. alkalmi roham vagy álroham.
A három rohamjelenség hátterét csak elektroencephaográfiás vizsgálattal lehetne elkülöníteni, amelyre az ünnepek miatt és gyors, gyógyszeres beavatkozás igénye miatt nem nyílhat lehetőség az adott helyzetben. Ugyanis ha álrohamról van szó (pszichogén roham) antiepileptikum adása fokozhatja a rohamok számát, ilyenkor csak nyugtató injekciót szabad adni az állatnak. Valódi epilepsziában és alkalmi rohamok esetén, azonnal nagy adag antiepileptikum adása javasolt injekciós formában a rohammentesség eléréséig.
Gyakori, hogy az ezen időszakban a többszörös stressz hatásnak kitett állatokon a rohamok rögzülnek és élete végéig epilepsziás marad az állat. Sokszor az első epilepsziás roham , csak ilyen heves durva ingerre jelentkezik, lehet hogyha a kutya a petárdák okozta hangrobbanásokkal és légnyomásváltozással nem találkozik, az epilepsziája sem alakul ki.
A tartósan beteg kutya kezelése óriási anyagi terhet ró a családra, hiszen az antiepileptikumok és szorongásgátló gyógyszerek hazánkban rendkívül drágák.
Sok estben a család az ünnepek után, az addig egészséges állat euthanáziája mellett dönt, hiszen képtelen a családi költségvetés még egy ilyen terhet elbírni.
Nagyon gyakoriak az állatok traumás sérülések szilveszter tájékán. Sok esetben a kutya a petárdarobbanások által kiváltott menekülési kényszer miatt fennakad a kerítésen, az őrjöngő állatot sokszor a tulajdonos sem tudja megfékezni. Találkoztam olyan esettel is amikor az állat a kerítésen próbált átmászni, és a több órás küzdelem miatt a kerítésen kapott gyomorcsavarodást és ott is pusztult el. Láttam olyan esetet is, amikor a kutya félelemtől őrjöngve fejjel törte be a konyha ablakát a lakásba jutás reményében. A durva hanghatások, a félelemből adódó menekülési kényszer és tájékozódási zavar következtében, rengeteg állat a séta közben elszökik, védelmet keresve és soha nem találva haza, vagy a gazdi szeme láttára kerül a kocsi kereke alá.
Soha ennyi cédula nincs a váróm faliújságán, "Elveszett a kutyám, kérem, segítsenek!" című felirattal, mint a szilveszter körüli időszakban. (Sokszor előfordul, hogy akarva vagy akaratlanul a petárda a kutyát találja el, komoly sérüléseket okozva.) Soha ennyi talált kutyát nem hoznak a rendelőmbe, mint minden év december és január hónapjában, tanácsot és segítséget kérve tőlem. Mialatt e sorokat írom, február elején, becsöngettek hozzám, és egy csonttá soványodott, gyönyörű, nagytestű kutyát hoztak, azt mondták régóta kint kóborol. Lehet, hogy őt is a petárdák "kergették el" otthonról az utcára. Mivel lehetőségem van rá, befogadtam, ahogy a szemébe néztem, láttam a könyörgést, hogy ne küldj el. A gyermekeim Baba-Macinak keresztelték el és velünk fogja leélni az életét, házőrzőként. Azt hiszem, ő a szerencsés áldozatok közé tartozik.
Sok ember számára, akik családtagként vagy magányos életükben egyetlen társukként szeretik a kutyájukat - az ünnepnapok kutyájuk elvesztése miatt életük legtragikusabb napjaivá vállnak. Mindez, az értelmetlen és rendeletek által egyre kevésbé szigorított, karácsonyi ünnepek alatti és a szilveszteri "pirotechnikai randalírozásoknak" köszönhetően.
Sokat szoktam beszélgetni az ünnepek alatt a tulajdonosokkal, hiszen a számtalan kérdés és próbálkozás, hogy állataik ne szenvedjenek szilveszter napján, órákra leülteti egymással szemben az állatorvost és a gazdit. Sokszor szóba kerül, hogy ki hol tölti a szilvesztert. A tapasztalatom az, hogy az idősebb generáció, akik gyermek vagy felnőtt fejjel átéltek egy világégést és egy 1956-ot, határozottan jelentik ki hogy szilveszteri petárda robbanások hangjai feltépik az évek óta begyógyult sebeket. Félnek ilyenkor kimenni az utcára, nem mennek át sem a gyermekükhöz, sem az unokáikhoz, még akkor sem, ha a közelben laknak, hiába hívja őket a család. A felszínre törő rossz emlékek miatt ugyanúgy keresik ezek az emberek szilveszter napján a biztonságot, mint szeretett kutyáik.
Budapest, 2005. február 3.
Dr. Kiss Gabriella
magánállatorvos
Commentaires